A véres március nem tabu Marosvásárhelyen, de nincs is feldolgozva, kibeszélve.
2010. február 16. 07:35
p
0
0
2
Mentés
„Egymás iránt praktikus közönnyel éldegélő két város, egy helyen. Aki megpróbál integrálni, veszít. Elemezők szerint a tavalyi polgármester-választásokon Borbély László ott bukott, hogy román átszavazókra spekulált. Elhitte magát. Mostanában felkapott hír lett, hogy a szóban forgó Borbély László bejelentette, hogy monstre dokumentumfilmet mutatnak be az 1990-es véres márciusi eseményekről, illetve egy dokumentációs tárat is hozzáférhetővé tesznek. Történész ismerőseim nem látták az anyagot, mint ahogy én sem. A kérdés, mint mindig, most is az, hogy a szóban forgó anyag mennyire erősít rá vagy mennyire árnyalja a magyar narratívát. Mert e tekintetben a közelmúltban két olyan próbálkozás is volt, amelyeket érdemesnek tűnik megemlíteni.
Az egyik egy gyerekkönyv. A 2008-ban kiadott Marosvásárhely kötet. Az anyagot fiatal, újhullámos történészek írták. Itt a márciusi események kulcsszavai: a forradalom utáni zavaros helyzet, az átmenet nehézségei, a magyarok követelései, amelyeknek gyorsan akartak érvényt szerezni, a románok félelmei, hogy elvesztik gyerekeik iskolai helyeit, a leitatott parasztok, akik buszon érkeztek az RMDSZ-székház elé, Sütő András megverése, a karhatalmak gyengesége, amelyek nem akartak vagy nem mertek közbeavatkozni, a nyárádmenti magyar cigányok szolidaritása, az 5 halott és 300 sebesült, a hatalmát féltő román elit, vagyis a Vatra Romanesca, amely az események hátterében állt, a hatalmas médiavisszhang. A második kötet már a fejlődő városról, a nemzetközi reptérről és a híres-nevezetes strandról szól. Azt üzeni, a bizalmatlanságot nem volt könnyű eloszlatni, de a város jó úton van. Nem lehetett könnyű gyerekkönyvben megoldani ezt az ügyet. Igaz, a kötetben szó van arról is, hogy a vásárhelyiek egy része »tehetetlenül vagy kárörvendve« szemlélte a város zsidóinak deportálását.
Egy másik kapcsolódó termék színházi. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió 20/20-asa a Transindex szerint az év előadása lett. Egy harmadik pedig folyamatban van, abban többet tudhatunk majd meg egy fiatal román pszichológus, Vasile Cernat kutatási eredményeiről is - ő kérdőívekkel ment a márciusi nemzeti narratívák nyomába.”
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Mi el vagyunk foglalva saját változásainkkal, ezért hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint Vámosék dalában Antal gazda.
p
0
2
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2010. február 16. 07:50
Én még emlékszem, élelmiszert gyűjtöttünk a "romániai forradalom" alatt. Egyetlen adományozó sem felejtette megjegyezni aztán adjanak a románoknak is! És mi adtunk, kenyeret, tésztát, konzerveket. Tudom a hála nem történelmi kategória, de egy sem szólalt meg azok közül aki kapott, hogy ácsi gyerekek?